Utálom ezt, de először is egy bocsánatkéréssel kezdeném a kis mondókám. Régen nem írtam, nem csináltam itt semmit. Sajnálom, tényleg. Az az igazság, hogy az utolsó hét nagyon durva volt az egyetemen, és most még a vizsgaidőszak is bejött...borzalom. Nagyon nem szeretem, amikor minden blogon megy a kifogás, hogy mért nem ért rá az illető, de sajna, most velem is megtörtént az időhiány miattai hanyagolás. Bár nem hiszem, hogy sok embert ez zavart volna. Ez a bocsánatkérés talán csak saját magamnak szólt. Nem tudom.

Aztán közben eljött a karácsony. Nagyon nagyon szeretem ezt az ünnepet, habár nem sok ünnepelni valóm van, mégis világ életemben imádtam. Talán a hangulat az ami megfog. Rossz minden évben megélni, hogy az egész családban csak a feszengés, a megfelelés vágy és a csípős kétértelmű megjegyzések mennek. Arról nem is beszélve, ami a szűk otthoni körbe van. Veszekedés, ordibálás, idegeskedés... kis korom óta ilyen a karácsony nálunk, nem sok szeretet van a dologban.Főleg, hogy most elváltak anyuék. Valahogy bennem mégis megmaradt, nem is tudom micsoda... talán a karácsony szelleme? Minden éven nagy izgalmakkal és szerethullámokkal várom a karácsonyt. Imádok ajándékokat nézni és venni. Aztán a nyers és rideg valóság mindig arcon vág. Tudom a szívem mélyén, hogy lesz jobb. Nem tudjátok elképzelni, mennyire várom már, azt amikor nekem lesz kisgyerekem és neki kell karácsonyt szervezni. Csak a gondolatba is belekönnyezek ( : Tudom, hogy azok a karácsonyok olyan lesznek, mint ami a fejemben van. Mindent meg fogok tenni érte.

Itt szeretnék talán nem annyira megkésve minden kedves látogatómnak kellemes és boldog ünnepeket kivánni!