Amina vagyok, egy lassan 19 éves, egyetemista lány.Mindenem a zene és a természet fotózás. Művész léleknek tartom magam, csak még a szárnyaimat kéne megtalálnom. Alapjába véve, egy nagyon pozitív és optimista embernek tartom magam. Szeretnék egy helyet, ahol minden kis apró gondolatom kiadhatom magamból, megoszthatok másokkal. Szóval itt van a kis blog, amit sok képpel, idézettel, zenével filmmel és sorozattal szeretnék megtölteni, Remélem nektek is élvezetes lesz, tanácsokat, kritikákat, normális emberi hangnemben elfogadok.
Néha egy dalnak rengeteg jelentése van. Néha emlékeztet arra, hogy mit veszítettem,néha pedig,hogy mit fogok,ha sokáig húzom a dolgokat. Ilyenkor ellazulok és előveszem a füzetem és elkezdek írni egy verset,egy idézetet vagy éppen ezt írni, amit most írok. Rengeteg érzés van bennem, amit néha nehéz leírni vagy elmagyarázni másnak. De ha elkezdek írni olyan, könnyen jönnek a gondolatok. Azok az érzések amiket valójában érzek. Ez által tudom kifejezni önmagam. Valaki hülyeségnek tartja,de sose gondol a háttérbe. Hogy egy saját gondolatnak, vagyis idézetnek mennyi mondanivalója is van. Pedig rengeteg van. Egy megtört vagy akár egy éppen ragyogni készülő szívnek rengeteg értelmet ad.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.
Az utóbbi egy hónapban szokásos hétvégi program A dal című műsor. Nagyon szeretem, annak ellenére, hogy a döntésekkel nem teljesen értek egyet. Hogy mért szeretem? Mert ez egy nagyon jó lehetsőség arra, hogy új számokat és előadokat ismerjek meg a magyarországi palettáról. Akármilyen büszkén hirdetem, hogy Magyar és Magyarország fanatikus vagyok be kell ismerjem, hogy nagyon kevés magyar zenét hallgatok. Lehet, hogy magában a műsorban csalódtam, de egy pár szám nagyon a szívemhez nőtt. A kedvenc dalom Odett Ne engedj el című gyönyörű dalocskája. Imdáom, szószerint szerelmes vagyok belé. Annyira szép, egyszerű letisztult és csodálotos. Egy gyémántkő jut róla eszembe. Odet hangja annyira gyönyörű és eredti...Hihetetlen. A dalszöveg is nagyon megfogott. A dallam, a szöveg és Odett aranyhangja együtt egy csodát alkot. Hallgassátok meg!
Hát nagyon régen nem jelentkeztem. Sajnálom. Történnek közben a dolgok és sajnos nincs sok időm. De ezen próbálok változtatni és aktívabb lenni. Bár ahogy látom nem sok embernek hiányoztam, talán ez is változni fog. Puszit küldök mindenkinek!
Listákat írogatsz arról a fejedben, hogy milyen az ideálod, például legyen barna haja és édes hangja. Éles esze és lágy szíve, legyen jó humora, hogy megnevettessen, ahogy te gondolod. Legyen ilyen és olyan. És ez az egész egy baromság. Mivel az emberek nem holmi listák. Mindig is az az ember akartam lenni, aki ráébreszt valakit erre. Találkozni akarok egy emberrel, akinek a fejében meg van ez a lista, és egyáltalán nem illik rám, és szeretném megmutatni neki, hogy eddig nem is tudta igazán, hogy mit keres. Az emberek, akik azt hiszik tudják mit akarnak, becsapják magukat. Senki sem tudhatja igazából, hogy mit vagy kit akar. Egészen addig, amíg pontosan szembe nem találja magát vele.
Szeretlek, csak tenned kéne érte, hogy erősebbek legyenek bennem az érzelmek. nem tudom, hogy mi van velem, egyik pillanatban mindent megtennék, hogy boldog légy, a másikban azon jár az agyam, hogy okozhatok fájdalmat, hogy visszaadhassam, amit kaptam.
A sors szánt szándékkal nem adja nekünk azt az embert, akit annyira akarunk. Helyette megajándékoz minket másokkal; kapunk cserébe valakit, aki folyton megment, valakit, aki minden titkunk őrzője, valakit, aki tiszta szívből, fenntartások nélkül szeret minket - mert lehet, hogy akire titkon annyira vágyunk, csak elhagyna, bántana, és szenvedést okozna.