Jelenleg mindent megtennék, hogy odabújhassak hozzád, ráhajthassam a fejem a mellkasodra, összekulcsolhassam az ujjaim a tieiddel. Felnézni és rád mosolyogni, amikor akarok. Odahajolni és megcsókolni, amikor csak akarom. Elmondani mit érzek irántad, ahányszor csak akarom.
 

És igen, lesz hogy elbuksz majd egy matekdogát; olyan fiúk miatt sírsz majd, akinek a nevére pár év múlva már nem is fogsz emlékezni; lesz, hogy túl sokat iszol majd és olyan dolgokat mondasz, amiket másnap reggel már megbánsz; kibeszéled majd a barátaidat és ők is ugyanezt teszik veled; a véleményed az emberekről változni fog, amint jobban megismered majd őket; lesz olyan kötelező, amit szívesen olvasol el; lesz, hogy teli torokból énekelsz otthon mikor senki sem hall; arról álmodsz majd, hogy új városba költözz és mikor ez megtörténik, rögtön hiányolni kezded majd az otthonod; egy nap majd rájössz, mit is jelentenek valójában a kimondott szavak - és soha, de soha nem adod fel a boldogság keresését. Ma vagy fiatal, itt és most, nem pedig holnap! Ezt minden reggel mondogasd magadnak, nehogy elszalaszd azokat a dolgokat, amik igazából számítanak.

Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most.

Az igazán jó nő az, akitől akkor is bezsong egy férfi, ha télikabátban látja. Ő a személyiségével, a stílusával, a kisugárzásával hódít, ebben különbözik másoktól. Nincs szüksége félakt képekre. Elég, ha belenézel a szemébe, elég, ha meghallod a hangját... az igazán jó nő maga a harmónia, kívül-belül jó.

Köszönöm azoknak, akik utáltak. Erősebbé tettek.
Köszönöm azoknak, akik szerettek. Gyengéddé tettek.
Köszönöm azoknak, akik törődtek velem. Miattuk fontosnak éreztem magam.
Köszönöm azoknak, akik beléptek az életembe. Azzá tettetek, aki ma vagyok.
Köszönöm azoknak, akik elmentek. Megmutatták, hogy semmi nem tart örökké.
Köszönöm azoknak, akik maradtak. Megmutatták, hogy milyen az igazi barát
Köszönöm azoknak, akik meghallgattak. Úgy éreztem, megérdemlem! :)

Semmit nem kértem, valamit mégis vártam. Azt hittem tudod mi is az én vágyam. Vágytam rád. Mondani nem mertem. Így elveszítettem, kit igazán szerettem

Ez nagyon ráillik a helyzetemre. Kivéve, hogy én mertem mondani. Én megmondtam neki szépen csúnyán, bújás közben, kiabálva... de még sem kaptam semmit belőle. Mert önző. Nehéz kimondani, nehéz belátni, de sajnos így. De én akkor is örökké szeretni fogom!