Ha már így felhoztam a karácsonyt, megosztanám veletek, az egyik kedvenc karácsonyi dalomat. Nem hiszem hogy meg kéne magyarázni, mért szeretem annyira. Gyönyörű dalszöveg, kellemes, simogató hang és lélek nyugtató dallam. Tökéletes! 

Ha már elég sok időt töltöttél egyedül, akkor megtanulod értékelni mások társaságát és rád szánt idejüket. A kincset a magányban fedezed fel. Felfedezed önmagad legmélyebb zugait, legféltettebb kincseit, szembekerülsz azzal, aki valójában vagy.

És vannak a viszonzatlan érzelmek, ezek a legveszélyesebbek, mert elmerülsz az álmodozásban, és minden találkozásnál arcon csap a valóság.

Mindenkinek van olyan része az életének amire nem büszke, de minden dolog ami volt az már elmúlt, elveszett a múlt homályában, a tegnap csak egy nap volt a ma a jelen, a holnap a jövő amiben minden eddigi napodat eltemetheted, így minden nap egy új nap lesz egy új amiben bármi történhet, bármit megtehetsz nem vonhatnak felelősegre azért ami volt hisz már elmúlt, vége. Minden nap teljesen új lapokkal indulsz.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádom a karácsonyt. Október közepén, mint egy pofonvágás, rámjön a karácsonyi hangulat és ez nem lankad december 23-ig, aztán szenteste valahogy elszáll a hangulat...na de ezt haggyuk. hoztam nektek pár karácsonyi képet, ha ti is zsongtok már azért, ha még nem akkor azért!

Már biztos tudod, irántad mit érzek, 
Csak viszontszeress ennyit kérek. 
Tudom, ez elég nagy szó, 
De nélküled életem nem túl jó. 
De fiú után így nem vágyódtam, 

Az álmok a világ tükrei, vagy talán jósok, igen, s ha rosszra fordulnak, nem azért teszik, hogy kínozzanak, nem, hanem, hogy óvják az embert, olykor a saját vágyaitól. És mindeközben mire tanítanak az álmok? A jelent szeretni és becsülni, megérteni azt, ami épp van.